Az emberi szempontok elvesztek a repülőtéri cégek játszmájában – Ferihegyi haszonélvezők I.

Posted on Updated on

gaming-table

Négy kiszolgáló cég, kis piac, öldöklő árverseny, magukra hagyott, túlhajszolt, szomorú arcú munkavállalók, szokatlan elvándorlás és létszámhiány jellemzi a repülőtér területeit. A probléma rendszerszintű.

Csak néhány menedzser, tanácsadó és tulajdonos jár jól a négy földi-kiszolgáló céggel a Ferihegyi repülőtéren. Az utasok és a munkavállalók azonban biztosan nem. Ez egy túlliberalizált piac, ahol csak a pénz számít, és az, ki mennyit szakít az üzletből. Ennek alárendelődik minden. Azonban itt a légiközlekedésről van szó, ahol a legfontosabb a repülés- és utasbiztonság, illetve a megbízható, jól képzett munkavállaló.

Nem tudni, ki az, aki ráengedte a Ferihegyi piacra a négy, repülőgépeket kiszolgáló céget.  A probléma a repülőtér-privatizáció után kezdődött, amikor közel 10 milliárd forintért kelt el az egyik cég, majd ezt követve egy újabb multi lépett be harmadiknak az akkor még kétszereplős piacra. 2015 végén pedig a Wizz Air kézipoggyászait-ellenőrző cég, a Budport Kft. kapott teljes kiszolgálási jogot.  Ez a cég szokatlanul magas pénzügyi eredményt produkált, 300 millió feletti hasznot 2015-ben. Ezzel a céggel kötött Nemes Ervin volt vezérigazgató szerződést a Malév GH Zrt. nevében.

Nem sok hely van a világban, ahol 40-50 milliós utasforgalomnál négy kiszolgáló cég lenne, nemhogy a mi kis-közepes forgalmú 10 milliós repülőterünkön. A Ferihegyre rászabadított cégek és köztük a multinacionális vállalatok aránytalan és tisztességtelen árháborúba taszították egymást, többek között a Malév Ground Handlinget. Eközben ezt a céget éveken keresztül rosszul menedzselték, ez ma már egyre világosabbá válik. A munkavállalók furcsállják, hogy azok a menedzserek, akik így dolgoztak, végkielégítést markoltak fel, elmennek a konkurenciához, vitték magukkal az információt is, valamint nem védik a cég érdekeit.

Olyan információk is szárnyra kaptak a repülőtéren, miszerint egy 180 fő körüli fapados Boeing vagy Airbus teljes földi-kiszolgálása 200-300 euró körüli árra csökkent, amely a jelenlegi környezetben arra elég, hogy az itt dolgozók a bérükből két, három hétig kihúzzák.

Nemcsak a hosszú évek óta csökkenő, veszélyesen alacsony keresetek okoznak komoly gondot, hanem a rendkívüli módon kizsigerelő munkaidő-beosztások és egyre romló munkakörülmények is.

A probléma másik oka a repülőtér tulajdonosának stratégiájában keresendő, amiből jól látszik, hogy a repülőtéri irodákat, bérleményeket is „aranyárban” mérik, és persze itt minden évben emelik az árakat. Nyilvános adatokból jól látszik, hogy a földi-kiszolgáló cégek költségeinek jelentős része, itt milliárdos tételről van szó a Budapest Airport és a finanszírozó bankok zsebébe vándorol. Ezért a földi-kiszolgáló cégeknek lehetőségük sincs a drága kiszolgáló eszközöket fejleszteni és dolgozóiknak megélhetést biztosító bért fizetni. Sok helyen hat, hét éve bérfejlesztés sem volt. Olyan viszont igen, hogy 20%-kal csökkentették a béreket. Ma már olyan mértékű a megbízható, lojális repülőtéri szakemberek elvándorlása, hogy nem tudják a megajánlott bérekért bepótolni hiányukat. Ráadásul még a legegyszerűbbnek tűnő szakmákban is 1,5-2 év a betanulási idő.  Egyre több elégedetlen, szomorú arcú repülőtéri munkavállalót látni, ami a légi-közlekedésben, az ország kapujában valamelyest mindannyiunk számára kudarc.

A repülőtéren dolgozó tapasztalt és lelkiismeretes szakembergárdának szüksége van a megbecsülésre, a megélhetést biztosító bérekre, kiszámítható munkaidő-beosztásokra. És egy olyan munkahelyre, ahol a munkavállaló egészsége és a regenerálódás is kiemelt szempont.